Az utóbbi időben rendszeresen elvesztettük Milánt, aztán mindig előkerült szerencsére. Egyszer Máltán kellett kilómétereket utazniuk a fiúknak, hogy megkeressék őt, egyszer a budaörsi gyógyszertárban töltötte az éjszakát, egyszer pedig a Sport Beachen. Ezen alkalmakkor úgy tűnt mi (Peti és én) jobban aggódunk, hogy meglesz-e, mint Petra. Lehet, hogy csak azért, mert olyan jól kommunikáltuk, hogy meglesz, hogy ő biztosra vette. Mi meg izgulhattunk egész éjjel, hogy vajon tényleg a gyógyszertárban hagytuk-e el. A gárdonyi elveszítéskor már szinte teljesen lemondtam róla - telefonon érdeklődtem a strandon, keresték, de nem találták, este odamentünk és csodák csodája, ott hevert a fűben. Mielőtt megtaláltuk volna puhítottam Petrát, hogy ha nem lesz meg, akkor bemegyünk a Brendonba és választ egy hasonlót. Nem tiltakozott, sőt, annak ellenére, hogy meglett, néhány héttel később ő maga kérte, hogy vegyünk egy új Milánt, mivel a régi már olyan szakadt szegény (Szárszón ráragadt az undi Milán gúnynév). Így is lett: vettünk a Brendonban egy hasonló alvókát. Innentől kezdve egyszer sem kereste Milánt, az újat sem viszi mindig az ágyba, van hogy teljesen egyedül alszik mindenféle alvókák nélkül. Ez nagy előrelépés, ahhoz képest, amit Vanda születésekor csinált, hogy akár 6-8 játékot is bevitt magával éjszaka az ágyba. Most nagyon kiegyensúlyozott, gondolom ennek is köszönhető a "leválás".
1-2 hétig volt ez így, azóta újra megy a Milánozás, de most már Falánk társaságában :D
1-2 hétig volt ez így, azóta újra megy a Milánozás, de most már Falánk társaságában :D
