Keresem, de nem találom (olyan rég volt), hogy Petra 2014 nyarán megtanult biciklizni. Először tartóruddal szaladtam utána pár napig, aztán már tekert egyedül ügyesen.
Idén pedig körbetekerte a Velencei-tavat (30km) Bendéékkel és Vincéékkel. Kicsit dilemmáztunk hogy ne mondjuk-e le, mert előtte beteg volt, de végül úgy tűnt semmi baja, bár előző este még hőemelkedése volt, de hajcsár szülei nem törődtek vele. Gyanús volt, hogy az úton nem evett semmit, de semmit, még csokit sem sikerült beletömni, az még gyanúsabb, volt hogy a 30fokos napsütésben közölte, hogy fázik, de mi csak mentünk, mentük, hiszen ha visszafordulunk, már hosszabb lett volna az út, mint tovább menni. Nem is nagyon nyafogott, mivel a fiúk felnőtt tempóban nyomták elől, muszáj volt tartani velük a ritmust.
Pihenés nem nagyon volt, Velencénél álltunk meg hosszabb időre ebédelni, onnan meg már féllábbal Gárdonyig.
Nagyon büszke vagyok az egész csapatra.
Hab a tortán, hogy mikor haza értünk, Petra bedőlt az ágyba és 39,7 fokig szökött a láza, két hűtőrfüdőt csináltam neki éjjel, aztán hajnalban elment Peti a gyógyszertárba kúpért.
A kis hősöm félbetegen tekerte végig az utat szinte zéró nyafival.
