A héten volt az első úszás óra. A Farkasréti Általános Iskolába kezdtünk el járni, mivel Bende és Vince oda jártak nyáron és nagyon elégedettek voltak vele.
Nagyon izgultunk az első óra előtt, Petra mérhetetlenül lelkes volt. Úszósapkánk még nem lévén, Bendétől kaptunk kölcsön egy gumi sapkát, aminél kényelmetlenebb ruhadarab szerintem nincsen a világon. Látszott a gyerekeken, hogy szétnyomja az agyukat és felvenni is elég nehézkes. A medencetérbe a szülők nem mehetnek be, mi egy ajtó mögül (kb 28fokban) kukucskálhattuk, hogy mit csinálnak gyermekeink. Bementek, leültek a kispadra a medence mellé és névsorolvasás volt. Petra meg csak pityergett és mütyürgette a törülközőjét. Úgy láttam, hogy egyre jobban belelovallja magát, szörnyű volt kintről nézni.
Meg voltam győződve róla, hogy csakis az úszósapka lehet az oka az elkeseredésének.
Szerencsére Robi bácsi odalépett hozzá, kicsit megigazgatta és innentől kezdve nyert ügyünk volt, Petra átlendült és vidáman kezdett bele a feladatokba. Mi Vandával kimentünk a szemközti játszótérre és ott vártuk meg az óra végét.
Petra nagyon lelkes volt, nagyon tetszett neki az óra, azt mondta, megdícsérték.
Viszont farkaséhes volt mind a két gyerek, nálam pedig se pénz, se kaja nem volt. Na jó, volt két müzliszelet, Vanda már úszás előtt megette az övét, az úszóbajnoknak legalább maradt 1.
Egész úton sírtak hazafelé hogy éhesek, Petra meg hogy fáj a hasa.
Aztán persze hazaértünk és minden rendbe jött. Legközelebb jobban készülök.
Nagyon boldog mindenki, hogy ilyen jól sikerült az első óra!
Ma is megyünk, az előző alkalom óta számoltuk a napokat, hogy mikor megyünk újra úszni :)
