Már mindannyian nagyon vártuk ezt a napot. Szeptember óta beszéltünk róla, mindig megnéztük a szekrényét, bekukucskáltunk a szobába. A szünetben pedig mindenkinek elmesélte, de tényleg MINDENKINEK, a pizzafutártól kezdve a rokonokon át mindenkinek, hogy ő már óvodás. :)
Hétfő reggel mégis egy kicsit megszeppent, mikor be kellett mennie. Bementem vele, éppen reggeliztek a gyerekek, nem akart leülni az asztalhoz. Én leültem és bújt oda hozzám. Aztán nagy nehezen leült arra a székre, amin én ültem, én pedig kijöttem. Innentől minden simán ment. Evett, játszott, pisilt stb. Reggeli után én eljöttem és ebéd után mentem érte. Gyönyörűen evett és semmi baja nem volt.
2. nap
A beérkezésnél megint kicsit megszeppent, de mivel Petrát is viszem ilyenkor ezért könnyen elterelődik a figyelme saját magáról: elmentünk Petra szekrényéhez, ott pakoltunk kicsit, aztán vissza, közben jött Guszti, vele együtt bement - nélkülem - és kész. Megvártam a reggeli végét és mondtam neki, hogy megyek haza, ebéd után jövök érte. Szeme sem rebbent.
Csak így tovább Dudikám!
Még az lesz izgi, hogy hogyan állunk vissza (én is) a korán kelésre. 8 után kelünk mostanság és reggelire épphogy beérünk. Jövő héten meg már mennem kell 8-ra.
további napok
3. naptól olyan volt, mintha már hónapok óta oda járna. Minden megtorpanás nélkül mentünk örömmel az oviba. Volt, hogy nevetve, kézenfogva mentek be petrával a gyülekezőbe. Sajnos mindig pont akkor érünk oda, amikor a Minik elindulnak a gyülekezőből a saját szobájukba, ennek általában nagyon nem örülnek, mert addigra beleélik magukat, hogy együtt játszhatnak. Anita néni ilyenkor volt, hogy megengedte, hogy Vanda maradjon még kicsit a középsősöknél. :)
2. héten kezdődött (óvodai szabály szerint) az ottalvás. Ezzel sem volt semmi gond. Széepn aludt, vidáman ébredt. Az óvónénik le vannak nyűgözve, hogy milyen ügyes, okos, szépen rajzol, stb.
Mi meg nagyon büszkék vagyunk rá, még Petra is büszke nagytesó, azt mondják az udvaron mindig együtt játszanak. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése